A megbocsátás nem egyenlő
- az igazságtalanság elfogadásával, a beletörődéssel.
- a felejtéssel, figyelmen kívül hagyással.
- a tagadással

Érezhetsz a bosszúvágyat, ha sérelem ért, ezt nem kell szégyellni, de valamit kezdeni kell vele.
Nem véletlen, hogy a haragot méregnek nevezik magyarul, és azt mondja az ember MÉRGES vagyok..
A mondás, hogy ez a méreg, nem a cián nagyon jól mutatja a harag romboló hatását az életünkre.
A bosszúvágy érzése teljesen természetes dolog, abból az érzésből fakad, hogy felborult a lelki egyensúlyod, nagy adag negatív érzelmi sokkot kaptál és szeretnél megszabadulni, tőle. az első teljesen természetes reakció az, hogy vissza a feladónak.. mérgezel én is mérgezlek.. :))

El kell döntened, hogy rálépsz-e az útra, hogy megbocsátasz-e és akkor le sikerül zárni valamit. Ha nem akarod megbocsátani, az stresszt okoz, és beteggé tesz, érzéketlenné tesz az élettel szemben.
A sérelmet elszenvedőnek kell megbocsátani, megküzdenie a belső világával.
Cél a megbékélés, lelki egyensúly, harmónia.
Nem elég, hogy megsebeztek, összetörtek, mindenemet elvesztettem, még meg kell dolgoznom a megbocsátással is, nekem kell megdolgoznom a lelki békémért, nekem kell helyre állítanom az egyensúlyt.
Sokan itt tévednek el, ugyan is bosszúval kívánják helyre állítani az egyensúlyt.
Ezt kellene bennem megoldani, bár semmi értelmét, realitását nem értem érzés szintjén, mégis megteszem.
Nagy emberi teljesítmény kell egy mély emberi sérelem feloldásához.
A harag érzelem, a tudatos döntés viszont, hogy akarok megbocsátani, az akaratlagos, szándékból kiinduló folyamat
Lemondok a szemet-szemért jogról, a bosszúról.
Ahol igazságtalanság, sérelem történik, ott az igazság helyreállítása lényeges elem.

Tudunk-e valamit kezdeni a veszteségeinkkel?
A személyiség-fejlődés úgy alakul ki, hogy el tudjuk fogadni, hogy benne is vannak jók és rosszak, és bennem is vannak jók és rosszak.
Aki nem tud megbocsátani, az egy sokszor sebzett ember, kapcsolatban nehéz vele élni.
Ha csak ömlik a vér, kivérzünk. Ha mély sebet kaptunk, vérzünk. Nagy áldás, ha akarunk élni. Az új élet utáni vágy Istenhez is köt. Támogatja az új életet. Nem közömbös neki a szenvedő ember. Kibírja azokat a szitkokat, indulatokat is, amit mondd a szenvedő ember. De: Isten képes megbékéltetni a szenvedő lelket. Van támogatás a szenvedőnek.
Vannak olyan sérelmek, amit megbocsátottunk, de életünk végéig fájni fog a seb.
Lehet, hogy ott marad a seb, de már nem vérzik, nem akkora indulatok, érzelmek kapcsolódnak hozzá. Már nem egy megkeseredett életet élünk.

Attól, hogy valaki kemény, még az érzések nem tűnnek el. Sőt, talán a kemyén emberben a sérülés talán nem hatol olyan mélyre viszont tartósabb lehet.
Mint ahogy egy gyurmát, ha megkaristolsz késsel, egy-két simítással eltünteted a nyomot, míg az acélból a karcolást eltüntetni kovácsolás kell.
Személyiség-típusok. Ki hogyan áll hozzá a haraghoz? (pszichológiai besorolás)
- Szorongó alkat – „bocs, hogy élek” Nem érzi, hogy neki haragudnia lehetne. Azt gondolja, nem normális, hogy ennyire lehet haragudni.
- Szomatikusan érzékeny – elfojtja a haragját – egy ideig, de ott van a zsigereiben. Hajlamos fejfájásra, betegségekre.
- Labilis érzelmi állapot- instabil személyiség
- Depressziós – önmarcangoló, önvád. Nem érzékeli a másik szükségleteit, mert csak ezzel van elfoglalva
- Haragra hajlamos

A megbocsátás folyamat
A megbocsátás 4 fázisa:
1 Feltárás
Tudatosítja, hogy igazságtalan bánásmód miatt haragot, dühöt érez. Ahhoz, hogy dolgozni tudj vele el kell fogadnod, be kell ismerned, hogy van benned harag

2. Elhatározás
Elegem van, hogy ennyit haragszok. Elegem van a rossz érzésből, a negatív indulatból, ezért DÖNTÖK úgy, hogy nem haragszok tovább.
Rájövök, hogy ha csak a sebzettségemet nézem, akkor magamnak okozok szenvedést.
Rájövök, hogy elidegenedek emiatt az emberektől. Lemondok arról a jogomról, hogy bosszút álljak. Lemondok a bosszúállási szándékomról, még ha a környezetem azt mondja is, hogy így állna helyre a dolog.

3. Munka
Dolgozunk, tettekre váltjuk a megbocsátási szándékunkat.
Megpróbálom a másik fejével nézni, megérteni a dolgot. Empátia-készség esetén könnyebb. Meghallhatjuk azt, amit ő érzett, gondolt. Megértjük azt, aki az elkövető volt.
Ha állandóan sebez, és megint kezdheted előlről a megbocsátást, akkor ne keresd a kapcsolatot azzal az emberrel. Ha újra felszakítja a sebet, akkor távolságot kell tartani tőle.
Nem kell odamenni, hogy megint kapjunk egyet. Azt gondoltam, olyan jó ember, de kiderül, hogy mégse olyan jó ember.
Megértem, miért viselkedik így, kiderülhet, hogy nem volt gyerekszobája vagy ő is sok bántást kapott és csak így akar megszabadulni a fájdalomtól.
Aki képes a fájdalmakat elviselni, az képes ezt a folyamatot végigcsinálni.
Felszabadító érzés megbocsátani. Ezt kezdjük érezni. Már nem zavar, együtt élni az emlékkel.
Nem válok antiszociálissá. A gyerekek látnak élő mintát a megbocsátásra. Az, hogy ebben mennyit segített a környezetem, az is hozzátartozik a történethez.

4. Elmélyülés
Volt értelme a fájdalomnak. Milyen jó, hogy az akadálypályán végig tudtam menni.
Örüljünk együtt azokkal, akik meg tudtak bocsátani. Ha nem örülünk a másikkal, akkor nem tudjuk értékelni mennyit küzdött azért. Mennyi lemondás van benne, mennyit tett emberileg.

A megbocsátásban jelen van egy paradox élmény: Azáltal, hogy megbocsátunk mi gyógyulunk. Ez a fajta irgalom indíthat más viselkedésre valakit.
Nem biztos, hogy akinek megbocsátottam, ő másképp fog viselkedni, de mégis tovább tudok lépni.