2009. június 27., szombat

Nagyon érdekes dolgon gondolkodtam el..
Ez a vonzás törvényével kapcsolatban is sok mindenre választ ad.
Tulajdonképpen egész logikus, és már régen motoszkál itt, de most kerekedett megértéssé.
Az is érdekes, hogy hogyan jönnek ezek a megértések, az embernek néha elég egy szó.. és minden a helyére kerül :)))

Ez is ilyen, sok tanító mondja, hogy elég csak mondogatni a pozitív gondolatokat, mások pedig azt tanítják, érzéseket kell beleplántálni..
De eddig csak egynél olvastam, hogy telítettség.. pedig nagyon fontos momentuma a gondolat teremtő természetével kapcsolatban..
Akkor jön létre a gondolat teremtése, ha a gondolat szintje elér egy bizonyos telítettséget.
Ezt kihagyják a tanítók, pedig úgy gondolom, hogy annak, aki szeretne teremteni a gondolatival ezt nagyon fontos megértenie..
A gondolatai erejének el kell érnie egy bizonyos telítettséget..
Ezt megértve tisztán látni, hogy miért hatnak ránk a negatív gondolatok, mindannak ellenére, hogy minden erőnkkel a pozitivitásra törekszünk.. mert a töltésük erősebb.
Ezért fontos a folyamatos pozitív szuggesztió önmagunktól önmagunknak.. mindig, megállás nélkül.
Ezért megy egyikünknek a teremtés uk-mukk-fukk, míg a másik mindent latba vet és semmi.. persze csak ideiglenesen.. de túl korán feladják, vagy azt hiszik mások jobbak náluk vagy érdemesebbek, de ez nem igaz..
Mindenkinek joga van a teremtéshez és mindenki egyforma teremtőerőt kapott, csak nem egyformán él vele, mert nem vagyunk egyformák :)))))))))))
Az elmélkedéssel kapcsolatban azt fedeztem fel, hogy:
1. Nagyon nyugodttá válok, ha ebben az állapotban gondolkodom... megszűnik az erőlködés, az agyalás, a spekulálás.
2. Nem tudok egoista lenni.. nem tudok azon gondolkodni, hogy mi az, ami egyedül és csakis nekem jó.Ha ebben az állapotban gondolkodom, csak olyan gondolatok ugranak be, ami mindenkinek a lehető legjobb megoldást kínálja.. az egyedüli saját érdekem, önző nézőpontom teljesen megszűnik.
3. Teljesen jól megkülönböztethető a két állapot ezen ismérvek alapján, természetesen csak önmagam számára, én látom, érzem a különbséget..

2009. június 26., péntek

Ma nagyon érdekes dolog történt velem.. pontosabban élmény..
Megértettem, hogy hogy milyen viszony van az értelmem és az értelem között, ami létre hozta és fenntartja az életet a Földön.
Elég döbbenetes élmény volt a szó legnemesebb értelmében :)
Mostanában sok Brian Tracy-t hallgatok és persze a vonzás törvénye könyveket meg minden.. Ráadásul ott van az a rengeteg más könyv is meg film, ami folyamatosan fejlesztette a megértésemet és előadások meg minden..
Meg persze amúgy is elég értelmesnek tartom magam.. de azért ez mégis csak más.. és valami teljesen új..
ÉLEM..
Nem tom mennyire értikek és kinek volt már ilyen élménye..
ÉLEM..
Élem azt az élményt, érzést, hogy az értelmem és az értelem, ami létrehozta és fenn tartja az életet a Földön egy és ugyan az a minőség.
Nincs elválasztva semmilyen formában és nincs elszakadás.
Talán most először érzem egész életemben, hogy nem vagyok egyedül..
Ráadásul az nagyon érdekes, hogy értem, hogy nem része az értelmem, a naaagy egésznek.. hanem az érteleme a naaagy egész.. és csak én darabolom, fel, ha elszakadok, "tőle"..
Volt egy barátom, aki elég hosszú ideje tai-chi-zett, és azt mondta, nem is iagzán az a nagy élmény, amikor reggelente gyakorol és ő Peti tai-chi-zik.
Igazából azok a pillanatok teszik boldoggá. amikor a Tai-chi Petizik :)
Valami ilyesmit érzek most, eddig Jani dolgozott az optimizmussal és pozitivítással.
Most a pozitivítás és optimizmus dolgozik Janival :))))
De mennyire más így ÉLNI.

2009. június 14., vasárnap

Tegnap a simogatáson gondolkodtam..
Hogyan simogassak.. milyen érzéssel.. milyen mozdulattal, hiszen a lényeg ez, és arra jöttem rá, hogy a szeretet érzésének a legjobb kifejezése nonverbálisan az ahogyan egy kisbárányt megsimogatunk.. végtelenül gyöngéden és kedvesen.. azzal a gondolattal, ne szaladj el, maradj itt, nem foglak bántani, hagy simogassalak még, olyan jó..
Ezt a nonverbalitást kell át vinni a saját testünkre és persze a másokkal való kapcsolattartásra is.. a szeretett személyt így megsimogatni..
Hogyan is tesszük ezt, a feje tetejétől végig simogatjuk egészen a háta közepéig gyöngéd simogatással, mint egy kisbárányt, a mozdulat ez..

Mint pl. ahogy leírtam már azt, hogy a fájó testrész szeretetteljes simogatása gyógyulást hoz.
Ám vannak olyan fájdalmak, amiket nem érünk el.. vele verbálisan kell kommunikálni..
Ha fájdalmat érzek magamban, azt 'üzenem' oda.. szeretlek..
Azt gondolom.. ez egy fontos kulcs, ahhoz, hogy rájöjjünk a következő szintre.. arra, hogyan viszonyuljunk ahhoz a személyhez, aki lelki fájdalmat okoz nekünk..
Sokáig nem értettem, hogyan szerethetik a szentek azt aki bántja őket...hát így.. ahogyan a fájdalomnak a saját testében azt üzeni az ember szeretlek.. úgy ugyan azt az üzenetet lehet küldeni annak aki fájdalmat okozott...

2009. június 13., szombat

Tegnap előtt Brian Tracy-t hallgattam, ő azt tanítja, hogy az emberben bekövetkező változásokhoz 21 nap kell.
A rizses gyakorlatom 21 napig fog tartani.. ez alatt naponta megsimogatom a szeretett rizst, akár többször is, ha úgy adódik.
Egyébként még semmi nem látszik optikailag, ám mégis vannak változások... főleg bennem :)

DE..
Ha igazán meg akarsz győződni.. akkor csináld meg TE is..
Ugyan is annál, hogy TE magad végre tudod hajtani nincs nagyobb meggyőző erő.. :)))))
Különben tegnap alkalmam volt egy másik elméletemet át ültetni a gyakorlatba..
Egy ismerősöm megkért, hogy segítsek neki cipekedni valamit és mint írtam, a jobb térdem néha megfájdul.. pont ez történ tagnap is a cipekedés alatt.
Az autóban vissza felé megsimogattam a térdemet és azt mondtam 'neki'.. szeretlek, simogattam, ahányszor csak előjött a fájdalom.. szeretlek.. és a fájdalom elmúlt.. :)
Javaslom kipróbálásra mindenkinek..

Mert amíg az ember csak olvassa, addig csak elmélet..
Tegnap voltam egy nagyon jó előadáson.. ott hangzott el a következő kérdés, ami nagyon jól szemlélteti, hogy miért is csinál az ember ( ÉN :) ilyen gyakorlatokat..

Mi a különbség az elmélet és a gyakorlat között???
.
.
.
.
Elméletileg semmi ... gyakorlatilag viszont nagyon sok :)

2009. június 12., péntek

Ezért imádom az ilyesmit.. :)9

Ezért imádom az ilyesmit.. :))

Csodálatos felismeréseket hoz..
Elgondolkodtató, hogy ha egy idegen anyagra ilyen hatást gyakorolunk, mit művelhetünk a saját testünkkel??????
Ha fáj valamelyik testrészünk.. hozzáérünk és azt mondogatjuk.. FÁJ... és nem szeretjük azt az érzést.
Talán érdemes lenne pont az ellenkezőjét cselekedni, megsimogatni és azt mondani... Szeretlek.. gyógyulj meg.. mint amikor egy szeretett ismerősünk beteg..
Most nem fáj semmim, de biztos, hogy kipróbálom, ha valami ilyesmi adódik:))))
És szívesen fogadok erről beszámolókat..
Az emberek eljárnak szeretet masszázsra, mert érzik a jótékony hatását, ha mástól kapják..
De érdemes abba is bele gondolni, hogy a mástól kapott szeret egy héten egyszer-kétszer kapják.. és fizetnek érte..
Míg önmagunkkal együtt vagyunk napi 24 órát.. és önzetlenül... mekkora erő lakozik ebben.. :)
Még az öregedést is gátolhatja, ha ahányszor csak tehetjük végig simogatjuk a testünket... SZERETLEK.. arcom, szeretlek szemem, szeretlek mindenem :))
Épp a Mi a csudát tudunk a világról-ban van, hogy a csaj tele rajzolja szívecskékkel a testét.. bizonyára nem véletlenül..
Nem lennék meg lepve, ha nem eme gyógyító rítus lenne az alapja a testfestésnek, tetoválásnak.. Mikre jön rá az ember.. :))))))
Bár a jobb térdem most nem, de szokott néha fájni.. rajzolok rá egy szívecskét..
Meg is van :))))

2009. június 11., csütörtök

Tegnap elkezdtem egy kísérletet..
Balogh Béla egyik könyvében van és arról szól, hogy két tálka rizst, egy-egy lezárható edénybe teszünk és felirattal látjuk el.
Az egyik feliraton pozitív a másikon negatív állítás van.
Nagyon érdekesnek találom ezt a gyakorlatot.. szándékosan nem hívom kísérletnek, mert ez messze túl nyúl azon, hogy a szeretett rizs nem romlik meg.
Itt nem babra/rizsre megy a játék :)
Arról van szó, hogy át veszem az irányítást az életem felett.
Innentől kezdve nem lehet másra mutogatni az életemben bekövetkező események miatt, nincs csillagjárás, bolygó állás, rossz emberek.
Nincs olyan, hogy ő az oka a bánatomnak, haragomnak, szomorúságomnak vagy annak, hogy ez vagy az a dolog nem úgy sikerül.
Nem tom mennyire érezhető ennek a súlya de én mondom van neki :))))
De a legérdekesebb, hogy nem nyomaszt.. inkább úgy érzem meg vagyok rá érve, eljött az én időm, készen állok és csak most kezdődik az igazi móka :))

2009. június 10., szerda

Tegnap a barátaimmal a döntésekről beszélgettünk.
Nagyon érdekes téma, azt gondolom jó sokat és hosszan lehet róla értekezni, ha valaki szeretné igazán ki vesézni.
Mindannyian hozunk az életünkben döntéseket, minden pillanatban, így aztán érdemes elgondolkodni, hogy mi is ez és mi a folyamata.
Mi a jó döntés? Ki mire hallgat egy-egy döntéssel kapcsolatban, a szívére vagy az eszére? Mennyire bájuk meg a régi "rossz" döntésinket, és egyáltalán érdemes-e ezen vacillálni, hogy akkor és ott "rossz" döntést hoztunk?
Még sorolhatnám, mert tényleg nagyon bele merültünk.
Dégül is egészében véve nem jutottunk dűlőre azzal kapcsolatban, hogy mi a döntés, és hogy mitől függ a döntés jó-e vagy rossz.
Arra jutottunk egyenlőre, hogy a döntéssel kapcsolatban minden belőlünk fakad.
Az is, hogy mit döntünk és az is, hogy a döntést minek minősítjük, rossznak-e vagy jónak.
Hiba mondják mások, hogy rosszul döntöttünk, ha mi magunk jónak érezzük és persze fordítva is igaz, hiába mondják, hogy jól döntöttünk, ha mi magunk rossznak tartjuk a döntést.
A szabad akaratunk mindig megsúgja mit szeretne, rajtunk áll, hogy mire hallgatunk, mások hangjára e vagy erre a benső hangra.

2009. június 9., kedd

ÖNMAGAM SZERETETE

Önmagam szeretetének nem kell, hogy oka legyen..
Az egyik legnagyobb csapda, amibe egy ember bele eshet, ha azt kérdezi magától, hogy miért szeressem önmagam..????
Úgy gondolom, Jó viszonyban vagyok önmagammal. Dicsőítem, simogatom magam, ha kell bátorítom, és bíztatom magam, és ha valami jól sikerül megdicsérem önmagam.
Valahol azonban mindig ott motoszkált egy érzés.. hogy nem nézek a szemembe..
Tudjátok, mint mikor valakivel beszél az ember.. az mondja a tök jó dolgokat, nagyon pozitív, nagyon megértő, nagyon okos, teli van jó szándékkal, sugárzik belőle a segítőkészség, megszeretné váltani a világot és te mindezt érzed.. de mégis hiányzik valami.. nem néz a szemedbe..
Ugyan ezt éreztem miközben beszélgettem magammal, hogy tisztán mélyen és őszintén nem néztem a szemembe..
Én ezt nem tudom megtenni.. beszélek hozzám, de közben másfelé nézek... mint egy sportoló, a célra függesztem a tekintetemet, hogyan lehet azt a leggyorsabban elérni..
Vagy egy tanár bácsi, aki a tulójával beszélget, kerültem a saját tekintetemet..
Nem is tudom az okát.. talán a bűntudat, az elkövetett vétkeimért, vagy az önvád, hogy nem tettem meg, amit meg kellett volna..
Talán a félelem attól a felismeréstől, hogy nem vagyok olyan, amilyenek lennem kell vagy lenni szeretnék, hogy nem vagyok ELÉG JÓ..
Az is lehet, hogy a félelem attól, hogy valamilyen elvárást támasztok magammal szemben, ami meghaladja az erőmet vagy olyan kérést olvasok ki belőle, amit nem szeretnék meg tenni..
Esetleg valami hatalmas szívességet kér mindazért a jóért.. szépségért és gyönyörűségért, amit kaptam magamtól és számon kéri tartozásom, miközben én semmit nem tudok neki adni, magamon kívül..
A lényeg az, hogy, amikor észrevettem, hogy RÁM esett a pillantásom ÉN más felé néztem..
Egyszer azonban összeszedtem minden bátorságom és gondoltam lesz, ami lesz bele néztek EBBE a SZEM-be..
Csak néztem.. néztem.. de nem volt benne semmi vád a vétkeim miatt .. és nem volt benne semmi kérés.. a SZEM-ből az sugárzott.. szeretlek..
Nagyon sokáig néztem ezt a szemet.. és mindig csak az volt benne..szeretlek..
Ha mostanában ha Rám esik a pillantásom minden porcikámban érzem ezt a csodálatos érzést.. szeretlek.... és ilyenkor mélyen belenézek a szemembe és azt suttogom szeretlek..