Hali :)

Tegnap értelmileg mozgalmas napom volt :))

Három dologgal is dolgoztam, sőt ma is dolgozom velük, de már látom az irányvonalat :)))
Szeretem az ilyesmit, mert szerintem az elme nem arra való, hogy az igazunkat bizonygassuk vagy vitában legyőzzük a másikat, hanem arra, hogy megtaláljuk az utat önmagunkhoz.
Egyfajta hidat a fizikai élettől a szellemi/lelki világhoz.

Szóval a tegnapi dolgok..
Két különböző emberrel történt az eszme csere, viszont a megértés teljesen összefügg.
Először is kaptam reggel egy emilt, egy ismeretlen ismerőstől, hogy hogyan dolgozzon azon tulajdonságával, hogy maximalista, azt írtam vissza, hogy próbálja belátni, hogy a dolgok attól még lehetnek tökéletesek, hogy ő nem annak látja.. a dolgok tökéletesek, de ezzel nincs vége a fejlődésnek, hiszen lehetnek még tökéletesebbek..

Szóval hiba és tökéletesség.. ezzel indult a napom..

Aztán este egy nehéznek induló beszélgetésen estem túl, ami végül jól sikerült..
Abban elhangzott egy ominózus mondat... Van benned valami, ami másoknak sem tetszik!!!
Persze az első reakcióm az volt, hogy azonnal tudni akartam mi az, ami nem tetszik bennem másoknak.
De azt is mondta az illető, hogy ahogy megismert biztos benne, hogy megsértődnék, ha elmondaná..

Egy kicsit erősködtem, hogy mondja el.
Aztán eltűnődtem, hogy valóban tudni akarom én azt, hogy másoknak mi a negatív véleménye rólam?????
Aztán arra jutottam, hogy nem... volt már elég negatív kritikám az életben :)))))))))

És újra hibát találtak bennem..
Hiba-tökéletesség..
Aztán a reggeli emil alapján tovább szőttem a szálakat..

Most álljon itt A. de Melló-tól az egyik kedvenc tanmesém, amit elküldtem válaszként az emilre..

A Mesterhez oda mennek a tanítványok, hogy megkérdezzék, mit ért az alatt, hogy a világ tökéletes..
Mire a Mester körbe mutat a kertben és így szól.
- Nézzetek körül a világ tökéletes..
Az egyik tanítvány azt válaszolta.
-De hisz a kertész sánta!
A Mester így szólt.
-Ám sánta kertésznek tökéletes. :))))

Hali :)

Nyaralás végett távol voltam, mind a munkától, mind az internettől úgy hogy sikerült jó alaposan kitisztítanom magam.. MENTÁLISAN :)

Mindazon által a szellemi munkával azért foglalkoztam természetesen.. ez alatt nem csak a tanulást értem, hanem a lelki életet, mert anélkül már nem tudok élni :)
Szeretem megérteni az életet, ez tölt el lelkesedéssel és boldogsággal.
Leírom néhány jegyzetemet, amit időközben végeztem.
A vonaton utazva tűnődtem egy kicsit az életen, pakolgattam össze az eddigi ismereteimet és arra jöttem rá, hogy a szellemet nem lehet legyőzni.. ha az ember nem hagyja meggyőzni magát egyszerűen semmi akadálya nincs a szellemének hogy a győzelem, cél felé orientálódjon.
Ez egyszerűen fantasztikus.. de hogyan is van ez???
A múltkor meséltem, hogy ráéreztem az egységtudatra és benne is éltem egy ideig, de aztán kiestem és újra visszatértem a régi jól megszokott ÉN-hez :)
Most újra átélhettem az egységtudatot és azt a szellemiséget, amit áthatja az élővilágot.. nem csak az embert.. és ez éppen az az elv, hogy a szellemet nem lehet legyőzni.. mindent átjár, mindennek ez ad életet és folyamatosan ott lüktet bennünk, minden porcikánkban ezt súgja..
Fejlődés, növekedés.. ha körbenézel a világban ez a természet szava, minden élőlény ezt jelképezi.. de van egy csapda, amibe szerintem sok tudós és lelki vezető bele esik, még hozzá elég sokszor, még pedig a szintlépés..
Az élőlényeknek az emberen kívül ugyan is nincs szabad akaratuk, ők közvetlenül benne élnek ebben a természetes lelkiségben, EZT ÉLIK..
Míg ez ember választhat, hogy fejlődik, növekszik, árad és bővelkedik vagy visszahúzódik, bezárja magát és önpusztít..
Ha körbenézel a társadalomban nagyon sokan ebben az állapotban élnek, rengetegen.
Akár alkoholizálnak, cigiznek, kábszereznek, hogy csak a legismertebbeket írjam, de az önpusztításnak sokkal több formája van, nem írom ide mindegyiket, a lényeg az, hogy az ember ha nem árad, ha nem gazdagodok, ha nem bővelkedik, ha nem gyarapodik, akkor nincs összhangban a legbelsőbb sugallattal és ez egy elég érdekes dolog, tekintve, hogy meglepően kevés ilyen ember van.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy képességeink végtelenek, HA nem szabunk határt még érdekesebb, hogy miért csak itt tartunk?????????
Ha erről az oldalról nézzük a dolgot, akkor nem az a csoda, hogy halálos betegek egyik napról a másikra felgyógyulnak, hanem inkább az a csoda, hogy egyáltalán valaki nem gyógyul meg egy nap alatt.
Mi az oka, annak, hogy ennyire nem elakad az ember a hétköznapi pitiánerségben?????
Az egyik biztosan az, hogy valaki, valahol, valamikor és valamiért elhitette velünk, hogy ez a dolgok rendje.
Ilyesmi lehetett, hiszen a különleges képességű embereket szinte azonnal kiveti a társadalom magából, gondoljunk csak a csoda doktorokra vagy kéz rá tévőkre, ahelyett hogy megbecsülnénk őket, ezer ellenzőjük akad, aki egy pillanat alatt képes meghurcolni őket.
Hatalmas katyvasz van itt kérem...
Azok a hívők, akik szentül hiszik, hogy Jézus egyetlen szavával feltámasztotta Lázárt, a sötét erők képviselőjeként tekintenek, szinte mindenkire, aki szellemgyógyászattal foglalkozik és poklot, sátánt emlegetnek..
Fura dolgok ezek.

Na minnegy... ahogy Osho mondta a világban, az elmékben káosz van.. csak egy biztos, hogy TE VAGY.
Én ráleltem önmagamra..
Tiszta szívemből kívánom, hogy te is fedezdfelmagad :))

Hali :)

Valamelyik nap a barátaimmal a szenvedésről beszélgettünk és persze felmerült a pénz, az anyagiak okozta szenvedés is.
Ez elég érdekes és ütős téma, főleg a 'mai világban'.
Sok India utazó és egyéb világ látott ember mesél tájakról, ahol az emberek a mi szemünkkel nézve nagy szegénységben élnek és mégis boldogan, örömmel telve, mosolyogva néznek jövőbe.

Mostanában a nyugati világban egyre gyakrabban felvetődik egy összeesküvés elmélet, miszerint egy elnyomó csoport/csoportok pénzügyi rabságban akarja tartani az embereket.
Persze nekem is sokáig ez volt az ideológiám, ám amióta vannak megértéseim önmagamról egyre inkább rájövök, hogy hogyan manipulálnak, ill. próbálnak manipulálni emberek, csoportok, a 'közjó' érdekében.

Nos, az egyik csúsztatás, szerintem a bankárok, bankok, gazdasági hatalmak által ránk kényszerített anyagi rabszolgaság okozta szenvedés mítosza..
Miért is?
Mert, az, hogy szenvedsz az anyagi állapotodtól, azt nem a bankár kényszeríti rád, az hogy szenvedsz a kis/nagy piros autó utáni vágyadtól, nem a bank kényszeríti rád.
Hogy szenvedsz attól, mert nagyobb lakásra vágysz, stb..
Ha van hol meghúznod magad (vagy nincs) de te nem szenvedsz a helyzettől, akkor nyert ügyed van és 10 bankár is jöhet, hogy 'húúú, de rossz neked' csak mosolyognál rajta.

Úgy gondolom, a titok nem az, hogy most aztán megszabadulni minden vágytól hanem a szenvedés nélküli vágyakozás.
Vágyunk, de nem negatív érzelemmel, türelmetlenül, hanem türelmesen úgy mond élvezve a vágyakozást.
Mert mi is a vágy??.. óhajtani valamit, ami nincs és várni, arra, hogy megvalósuljon, várni arra, hogy legyen.

A kulcs ehhez úgy gondolom a türelmetlenség kordában tartása, ami elég egyszerű feladat, ha az ember rá jön, mi is az.
A türelmetlenség a várakozáshoz csatolt negatív érzelem.
A türelem, várakozás negatív érzelem mentesen.. ennyi.. ez tényleg nem bonyolult :)

Vágyj boldogan, mond azt, örömmel telve vágyom arra, hogy....... :DD

Hali :)

Mivel más irányú elfoglaltságaim is vannak, ezért egy kicsit bekéstem a blogolással, de most van egy nagyszerű megértésem, amit szeretnék veletek megosztani..
Sokáig nagy dilemma volt, hogy egy-egy munka, amit önmagamon végzek, miért is kellene tennem és valójában mennyire szolgálja a szellemi fejlődésemet/szabadságomat.
Mi is az a szellemi fejlődés/szabadság?
Néha egy megértés, nagyon érdekes módon kerül a felszínre..
Bizonyára ti is voltatok már úgy, hogy olvastatok egy könyvez, egy szellemi vezető ezt vagy azt a tanácsot adta, hogy min kellene dolgoznod.
A késéssel dolgozom mostanában ill. a késés okozta bűntudattal, ami ugye nem a lelkem forrásából fakad, hanem a másoknak való megfelelni akarásból és mivel azon dolgozom, hogy ne akarjak annyira nagyon megfelelni másoknak így a késés is jelentősen felerősödött.. mivel már ugye nincs bűntudatom ezzel kapcsolatban.
Ám rájöttem, hogy miért erősödött fel és arra is, hogy miként lehet ezzel dolgozni.
Most vesz igazán nagy fordulatot az egész.. most tudok esszenciálisan munkálkodni önmagamon.. ugyan is jöhet az elme átprogramozása, az igazi munka... ÉN PONTOS VAGYOK.. ÉN MINDIG PONTOSAN ODA ÉREK.. nem azért, hogy másoknak tessek, nem azért, mert bűntudatom van attól, hogy mások elvárnak valamit.
Ez előtt mások miatt nem késtem el... most önmagamért, azért mert ÉN PONTOS VAGYOK.

Szóval akkor is oda érsz időre ha senki nem vár rád.

Ha viszont nem vagy pontos és nem érdekel mások véleménye a késéről, akkor nem fogsz oda menni időre.
Míg az önmagad miatt való nem késés az önvaló esszenciája, maga a szabadság.
A másoknak való megfelelésből való nem késés IMIDZS (image, illúzió) van egy kép magadról, amit nem szeretnél lerombolni, hogy mások szeressenek és azt mondják, milyen nagyszerű ember vagy.
Már azt is hallottam, hogy rombolom a rólam alkotott illúziót, meglepte, hogy azt mondtam ennek nagyon örülök, mert így legalább van rá esély, hogy ENGEM is megismerjen :)) és nem csak a rólam alkotott illúziót.

A szellemi szabadság nem az, hogy tökéletes vagyok, hanem az, hogy önmagam vagyok.
Ennyire egyszerű.. most, hogy értem, már önmagamban is megtudom látni, a kettő közötti különbséget és feltudom fedezni az életem más területein is.
Így tudok dolgozni önmagamon.. nem mások formálnak ilyenné vagy olyanná.. ÉN VAGYOK AKI VAGYOK.. az lehetek aki csak akarok.. pontos vagy késő :))

A megbocsátás nem egyenlő
- az igazságtalanság elfogadásával, a beletörődéssel.
- a felejtéssel, figyelmen kívül hagyással.
- a tagadással

Érezhetsz a bosszúvágyat, ha sérelem ért, ezt nem kell szégyellni, de valamit kezdeni kell vele.
Nem véletlen, hogy a haragot méregnek nevezik magyarul, és azt mondja az ember MÉRGES vagyok..
A mondás, hogy ez a méreg, nem a cián nagyon jól mutatja a harag romboló hatását az életünkre.
A bosszúvágy érzése teljesen természetes dolog, abból az érzésből fakad, hogy felborult a lelki egyensúlyod, nagy adag negatív érzelmi sokkot kaptál és szeretnél megszabadulni, tőle. az első teljesen természetes reakció az, hogy vissza a feladónak.. mérgezel én is mérgezlek.. :))

El kell döntened, hogy rálépsz-e az útra, hogy megbocsátasz-e és akkor le sikerül zárni valamit. Ha nem akarod megbocsátani, az stresszt okoz, és beteggé tesz, érzéketlenné tesz az élettel szemben.
A sérelmet elszenvedőnek kell megbocsátani, megküzdenie a belső világával.
Cél a megbékélés, lelki egyensúly, harmónia.
Nem elég, hogy megsebeztek, összetörtek, mindenemet elvesztettem, még meg kell dolgoznom a megbocsátással is, nekem kell megdolgoznom a lelki békémért, nekem kell helyre állítanom az egyensúlyt.
Sokan itt tévednek el, ugyan is bosszúval kívánják helyre állítani az egyensúlyt.
Ezt kellene bennem megoldani, bár semmi értelmét, realitását nem értem érzés szintjén, mégis megteszem.
Nagy emberi teljesítmény kell egy mély emberi sérelem feloldásához.
A harag érzelem, a tudatos döntés viszont, hogy akarok megbocsátani, az akaratlagos, szándékból kiinduló folyamat
Lemondok a szemet-szemért jogról, a bosszúról.
Ahol igazságtalanság, sérelem történik, ott az igazság helyreállítása lényeges elem.

Tudunk-e valamit kezdeni a veszteségeinkkel?
A személyiség-fejlődés úgy alakul ki, hogy el tudjuk fogadni, hogy benne is vannak jók és rosszak, és bennem is vannak jók és rosszak.
Aki nem tud megbocsátani, az egy sokszor sebzett ember, kapcsolatban nehéz vele élni.
Ha csak ömlik a vér, kivérzünk. Ha mély sebet kaptunk, vérzünk. Nagy áldás, ha akarunk élni. Az új élet utáni vágy Istenhez is köt. Támogatja az új életet. Nem közömbös neki a szenvedő ember. Kibírja azokat a szitkokat, indulatokat is, amit mondd a szenvedő ember. De: Isten képes megbékéltetni a szenvedő lelket. Van támogatás a szenvedőnek.
Vannak olyan sérelmek, amit megbocsátottunk, de életünk végéig fájni fog a seb.
Lehet, hogy ott marad a seb, de már nem vérzik, nem akkora indulatok, érzelmek kapcsolódnak hozzá. Már nem egy megkeseredett életet élünk.

Attól, hogy valaki kemény, még az érzések nem tűnnek el. Sőt, talán a kemyén emberben a sérülés talán nem hatol olyan mélyre viszont tartósabb lehet.
Mint ahogy egy gyurmát, ha megkaristolsz késsel, egy-két simítással eltünteted a nyomot, míg az acélból a karcolást eltüntetni kovácsolás kell.
Személyiség-típusok. Ki hogyan áll hozzá a haraghoz? (pszichológiai besorolás)
- Szorongó alkat – „bocs, hogy élek” Nem érzi, hogy neki haragudnia lehetne. Azt gondolja, nem normális, hogy ennyire lehet haragudni.
- Szomatikusan érzékeny – elfojtja a haragját – egy ideig, de ott van a zsigereiben. Hajlamos fejfájásra, betegségekre.
- Labilis érzelmi állapot- instabil személyiség
- Depressziós – önmarcangoló, önvád. Nem érzékeli a másik szükségleteit, mert csak ezzel van elfoglalva
- Haragra hajlamos

A megbocsátás folyamat
A megbocsátás 4 fázisa:
1 Feltárás
Tudatosítja, hogy igazságtalan bánásmód miatt haragot, dühöt érez. Ahhoz, hogy dolgozni tudj vele el kell fogadnod, be kell ismerned, hogy van benned harag

2. Elhatározás
Elegem van, hogy ennyit haragszok. Elegem van a rossz érzésből, a negatív indulatból, ezért DÖNTÖK úgy, hogy nem haragszok tovább.
Rájövök, hogy ha csak a sebzettségemet nézem, akkor magamnak okozok szenvedést.
Rájövök, hogy elidegenedek emiatt az emberektől. Lemondok arról a jogomról, hogy bosszút álljak. Lemondok a bosszúállási szándékomról, még ha a környezetem azt mondja is, hogy így állna helyre a dolog.

3. Munka
Dolgozunk, tettekre váltjuk a megbocsátási szándékunkat.
Megpróbálom a másik fejével nézni, megérteni a dolgot. Empátia-készség esetén könnyebb. Meghallhatjuk azt, amit ő érzett, gondolt. Megértjük azt, aki az elkövető volt.
Ha állandóan sebez, és megint kezdheted előlről a megbocsátást, akkor ne keresd a kapcsolatot azzal az emberrel. Ha újra felszakítja a sebet, akkor távolságot kell tartani tőle.
Nem kell odamenni, hogy megint kapjunk egyet. Azt gondoltam, olyan jó ember, de kiderül, hogy mégse olyan jó ember.
Megértem, miért viselkedik így, kiderülhet, hogy nem volt gyerekszobája vagy ő is sok bántást kapott és csak így akar megszabadulni a fájdalomtól.
Aki képes a fájdalmakat elviselni, az képes ezt a folyamatot végigcsinálni.
Felszabadító érzés megbocsátani. Ezt kezdjük érezni. Már nem zavar, együtt élni az emlékkel.
Nem válok antiszociálissá. A gyerekek látnak élő mintát a megbocsátásra. Az, hogy ebben mennyit segített a környezetem, az is hozzátartozik a történethez.

4. Elmélyülés
Volt értelme a fájdalomnak. Milyen jó, hogy az akadálypályán végig tudtam menni.
Örüljünk együtt azokkal, akik meg tudtak bocsátani. Ha nem örülünk a másikkal, akkor nem tudjuk értékelni mennyit küzdött azért. Mennyi lemondás van benne, mennyit tett emberileg.

A megbocsátásban jelen van egy paradox élmény: Azáltal, hogy megbocsátunk mi gyógyulunk. Ez a fajta irgalom indíthat más viselkedésre valakit.
Nem biztos, hogy akinek megbocsátottam, ő másképp fog viselkedni, de mégis tovább tudok lépni.

A heti klubban a szeretetről beszélgettünk.. nagyon érdekes volt, bár elég kis létszámú volt a csoport, de valszeg ezért is sikerült ennyire bensőségesre :)))
Természetesen előtte és utána gondolkodtam a szereteten.. mi is az, mit jelent a számomra.??
Azt gondolom, hogy ez az egyik legjobban félreértelmezett fogalom, amivel az ember találkozik földi életében.
Hiszen annyiféle formája lehet, annyi minden történik a szeretet égisze alatt és annyian magyarázzák annyiféleképpen, hogy nem is csoda ha káosz van a fejünkben/szívünkben ezzel kapcsolatban.
Természetesen nekem is megvan a magam változata, amit igaznak tartok, ami kedves a szívemnek :)))
A szem a lélek ablaka példázatomban értelmeztem, hogy hogyan is lehet önmagunkban megtapasztalni, hogy milyen nagy különbségek vannak aközött, ahogyan egy másik ember szemébe nézünk.
Hogy milyen nagy a különbség az érzelmi töltés között, amikor csak úgy ránézünk a másikra és aközött, amikor tiszta szívvel, NYÍLT tekintettel nézünk a másik szemébe, úgy hogy olvasni tud a lelkünkben.
Nagyon fontos ezt az állapotot megtapasztalni..
Ilyenkor éli át az ember a szeretet érzését, ugyan is ha a másik megnyílik előttünk és mi mindent megtudhatunk róla.. három hozzáállásból teszünk tanúságot.. három állapot keletkezhet.
Ebből kettő személyiség/ego játszma, ahogy tetszik.
Egyik: uralni szeretnénk, nagyon érezhető.. (vizuálisan úgy mint a Mennyei próféciában)
Kettő : Szolgálni szeretnénk.. megtudni mit kedvel és a kedvében járni, hogy szeressen és kedveljen minket.. (szerintem ezo körökben ez a legnagyobb tévedés, amit tanítanak- Szolgáld Istent, szolgáld az Univerzumot, szolgáld az emberiséget..)
Mindkét állapot nagyon érezhető és megfigyelhető önmagunkban, ha van rá szemünk és persze a világban még jobban megfigyelhető, amikor egy-egy "szellemi vezető" uralkodik, éppen a szolga lelket használja ki :)))))
A harmadik a lelkek/szellemek kapcsolata.. az EGYÜTTMŰKÖDÉS.. ez a kulcs.. ez a kulcs érzés..
Szerintem Isten/Univerzum/Értelem ami teremtette és fenntartja az életet a Földön nem kívánja, hogy szolgáljuk őt, semmiféle hajbókolást, ajnározást csak annyit kér és annyit ajánl, hogy működjünk együtt.
Szerintem ez a legtisztább kapcsolat, ami létre jöhet a lelkek között.. az ember a másik szemébe néz és azt mondja.. MŰKÖDJÜNK EGYÜTT.. nincs alá, sem fölé rendeltség. ez csodálatos.

Ez a legtöbb, amit adhatunk egy embernek anélkül, hogy bármilyen szinten roncsolnánk az életét.
A legtöbb, amit egy szülő adhat gyermekének.
Egy szerető adhat a szerelmének.
Isten adhat az embernek.. az ember adhat az istennek .. ember adhat embernek.. :))

Az ember belenéz az ÉLETBE.. és azt mondja.. MŰKÖDJÜNK EGYÜTT..
Ez csodálatos :)

Üdv :))
Elég érdekes felfedezést tettem magamban :)))
Épp a negatív és pozitív érzelmeken gondolkodtam és azokon a szinteken, amelyeken az ember él..
Már régebben ismerem a tónus skálát és e szerint koncepció szerint.. az ember két dolog egysége..
Szellem/lélek/életerő.. és .. test, anyag.. tegyük az arányukat
Tehát minél inkább a szellemi erőnkben élünk annál jobban élünk, annál lelkesebbek, életerősebbek, tetterősebbek vagyunk.. és minél inkább a testi rezgésben élünk annál kevesebb az erőnk, annál rosszabb a hangulatunk.
Tegyük az egyenlőség jelet az 50% 50%- hoz.. ha ez alá esik a tónusunk. tehát 40% lélek 60% test általi energia, a hangulatunk romlik neheztelünk emberekre a világra, az életre.
Tehát a fő cél az, hogy 50% fölé tornásszuk a szintet.. minél magasabb, annál boldogabbak vagyunk.
Kidolgoztam egy koncepciót az egész működési rendszerre.. szerintem nagyon jól sikerült, de még dolgoznom kell rajta..
Szerintem naponta veszek egy-egy szintet.. mondjuk 10%-os emelkedéssel és kidolgozom részletesen.
Kezdem a legalján és fokozatosan haladok felfelé.. a végtelenségig..
Ahogy a valóságban is van :)))))))))))))))))))