Tegnap a simogatáson gondolkodtam..
Hogyan simogassak.. milyen érzéssel.. milyen mozdulattal, hiszen a lényeg ez, és arra jöttem rá, hogy a szeretet érzésének a legjobb kifejezése nonverbálisan az ahogyan egy kisbárányt megsimogatunk.. végtelenül gyöngéden és kedvesen.. azzal a gondolattal, ne szaladj el, maradj itt, nem foglak bántani, hagy simogassalak még, olyan jó..
Ezt a nonverbalitást kell át vinni a saját testünkre és persze a másokkal való kapcsolattartásra is.. a szeretett személyt így megsimogatni..
Hogyan is tesszük ezt, a feje tetejétől végig simogatjuk egészen a háta közepéig gyöngéd simogatással, mint egy kisbárányt, a mozdulat ez..

Mint pl. ahogy leírtam már azt, hogy a fájó testrész szeretetteljes simogatása gyógyulást hoz.
Ám vannak olyan fájdalmak, amiket nem érünk el.. vele verbálisan kell kommunikálni..
Ha fájdalmat érzek magamban, azt 'üzenem' oda.. szeretlek..
Azt gondolom.. ez egy fontos kulcs, ahhoz, hogy rájöjjünk a következő szintre.. arra, hogyan viszonyuljunk ahhoz a személyhez, aki lelki fájdalmat okoz nekünk..
Sokáig nem értettem, hogyan szerethetik a szentek azt aki bántja őket...hát így.. ahogyan a fájdalomnak a saját testében azt üzeni az ember szeretlek.. úgy ugyan azt az üzenetet lehet küldeni annak aki fájdalmat okozott...