ÖNMAGAM SZERETETE

Önmagam szeretetének nem kell, hogy oka legyen..
Az egyik legnagyobb csapda, amibe egy ember bele eshet, ha azt kérdezi magától, hogy miért szeressem önmagam..????
Úgy gondolom, Jó viszonyban vagyok önmagammal. Dicsőítem, simogatom magam, ha kell bátorítom, és bíztatom magam, és ha valami jól sikerül megdicsérem önmagam.
Valahol azonban mindig ott motoszkált egy érzés.. hogy nem nézek a szemembe..
Tudjátok, mint mikor valakivel beszél az ember.. az mondja a tök jó dolgokat, nagyon pozitív, nagyon megértő, nagyon okos, teli van jó szándékkal, sugárzik belőle a segítőkészség, megszeretné váltani a világot és te mindezt érzed.. de mégis hiányzik valami.. nem néz a szemedbe..
Ugyan ezt éreztem miközben beszélgettem magammal, hogy tisztán mélyen és őszintén nem néztem a szemembe..
Én ezt nem tudom megtenni.. beszélek hozzám, de közben másfelé nézek... mint egy sportoló, a célra függesztem a tekintetemet, hogyan lehet azt a leggyorsabban elérni..
Vagy egy tanár bácsi, aki a tulójával beszélget, kerültem a saját tekintetemet..
Nem is tudom az okát.. talán a bűntudat, az elkövetett vétkeimért, vagy az önvád, hogy nem tettem meg, amit meg kellett volna..
Talán a félelem attól a felismeréstől, hogy nem vagyok olyan, amilyenek lennem kell vagy lenni szeretnék, hogy nem vagyok ELÉG JÓ..
Az is lehet, hogy a félelem attól, hogy valamilyen elvárást támasztok magammal szemben, ami meghaladja az erőmet vagy olyan kérést olvasok ki belőle, amit nem szeretnék meg tenni..
Esetleg valami hatalmas szívességet kér mindazért a jóért.. szépségért és gyönyörűségért, amit kaptam magamtól és számon kéri tartozásom, miközben én semmit nem tudok neki adni, magamon kívül..
A lényeg az, hogy, amikor észrevettem, hogy RÁM esett a pillantásom ÉN más felé néztem..
Egyszer azonban összeszedtem minden bátorságom és gondoltam lesz, ami lesz bele néztek EBBE a SZEM-be..
Csak néztem.. néztem.. de nem volt benne semmi vád a vétkeim miatt .. és nem volt benne semmi kérés.. a SZEM-ből az sugárzott.. szeretlek..
Nagyon sokáig néztem ezt a szemet.. és mindig csak az volt benne..szeretlek..
Ha mostanában ha Rám esik a pillantásom minden porcikámban érzem ezt a csodálatos érzést.. szeretlek.... és ilyenkor mélyen belenézek a szemembe és azt suttogom szeretlek..